Mel Robbins: Let Them, vagyis a "Hagyd rájuk" elmélet

Ismered azt az érzést, amikor az életben egy helyben toporogsz és közben végtelenül fáradtnak érzed magad? Mikor úgy érzed, hogy az életed egy-egy területe –legyen az a karriered, egy fontos döntés vagy egy kapcsolat– egyszerűen megrekedt, és fogalmad sincs, hogyan léphetnél tovább.

Mel Robbins, a neves amerikai szerző és podcaster, az egyszerű, őszinte és kendőzetlen stílusával a legbonyolultabb pszichológiai összefüggéseket is képes olyan egyértelműen érthető mindennapi lépésekre lefordítani, amik azonnal kimozdítanak a holtpontról. Sok egyéb téma mellett, tűpontosan fogalmazza az elakadásaink pszichológiai hátterét is. Elsőre a módszer a külső kapcsolataink kezeléséről szól és "hagyni", hogy mások azt tegyenek, amit akarnak. 

Pszichológiai szempontból azonban a "Let Them" elmélet egy sokkal mélyebb, belső utazás. Rámutat arra, hogy az elakadásaink mögött ritkán állnak a külső körülmények – sokkal inkább a saját belső, sokszor tudattalan működéseink. Amikor mások vizsgálata helyett, hirtelen szembenéznünk a saját elakadásunk valódi, pszichológiai gyökereivel.

Menekülés a tehetetlenségtől - a kontroll illúziója

Az egyik leggyakoribb gyökere az a tévhit, hogy ha elég kitartóan próbálkozunk, akkor meg tudjuk változtatni a környezetünket, a partnerünket, a kollégáinkat vagy a sorsunkat.

Pszichológiai szempontból a mások megváltoztatására irányuló törekvés és a kontroll iránti vágy valójában egy védekezési mechanizmus. Amíg azzal vagyunk elfoglalva, hogy a külvilágot "javítgassuk", addig sem kell ránéznünk a saját belső bizonytalanságunkra vagy a tehetetlenségtől való mély félelmünkre.

• Miért tart ez elakadásban? A mentális és érzelmi kapacitásunk véges. Ha az összes energiádat arra fordítod, hogy ki hogy gondolkodik, mit csinál és mit kellene csinálnia, akkor egyszerűen nem marad belső erőforrásod a saját életed formálására, a kreativitásra megoldásokra és a továbblépésre.

• A "Let Them" elmélet alapján, amikor tudatosan kimondod önmagadnak, hogy "hagyd rájuk", az nem egy fásult lemondás vagy beletörődés. Ezzel valójában elismered a valóságot olyannak, amilyen, és az elpazarolt energia fókusza, a külső harctérről visszakerül önmagadhoz, ahol valódi megoldás van.

Nem állunk készen a változásra - amikor a várakozás valójában a helyzetből való kimenekülés

Ez annyira egyszerű, hogy szinte már fáj: a valóság az, hogy egyszerűen még nem állsz készen az adott helyzet változására. Vágysz rá, panaszkodsz a jelenlegi helyzeted miatt, és folyamatosan kérdéseket teszel fel magadnak: "Vajon képes lennék valami újra?", "Miért vagyok mindig ilyen fáradt?", a valóságban azonban csak egy mentális mókuskerékben forog. 

• Miért tart ez elakadásban? Addig nem tudunk előrelépni, amíg a múltba kapaszkodunk. Folyamatosan a régi hibáinkat pörgetjük, és belső megbánással szabotáljuk önmagunkat, mint pl: "Nem kellett volna így döntenem régen…", "Már rég lépnem kellett volna…"). Daniel Pink, a világ egyik legelismertebb viselkedéskutatója vezette az eddigi legnagyobb átfogó kutatást a megbánás pszichológiájáról. A kutatás egyértelműen bizonyítja: a megbánás biológiai és pszichológiai célja nem az, hogy büntessen, vagy maga alá temessen. A célja az, hogy tanítson, azonban csak akkor tanulva továbblépni belőle, ha abbahagyjuk a múlt ismétlését, és felteszünk önmagunknak a kérdést: "Mit akar ez a fájdalom megmutatni nekem a jövőmre nézve?"
• A "Let Them" elmélet alapján, a kiút az, hogy hozd meg a valódi, elkötelezett döntést a változásról, meghúzol egy határt, és egyetlen határozott döntéssel elvágod magad a kifogásoktól, így tudatosan megváltozatod a felismert reakció- és viselkedés mintázatod

A felelősség áthárítása - a külső kontrollos működés

Néha – bármilyen fájdalmas is ezt beismerni – az elakadás egyfajta másodlagos haszonnal jár. Amíg mutogathatunk valakire (a főnökre, aki nem ismer el; a társunkra, aki nem támogat; a múltunkra, ami megköt), addig a felelősség is az övék.

Ez a működésmód elhiteti velünk, hogy a körülmények áldozatai vagyunk, ezáltal pedig tudattalanul felmentést kapunk a cselekvés alól. Kényelmesebb dühösnek lenni másokra, mint meghozni a saját, nehéz döntéseinket.

• Miért tart ez elakadásban? Ez a dinamika bezár egy passzív, várakozó állapotba. Azt várjuk, hogy a külvilág változzon meg ahhoz, hogy mi végre jól lehessünk vagy lépni tudjunk. Mivel azonban a felnőtt világban senkit sem változtathatunk meg a saját akaratunk szerint, a toporgás krónikussá válik.

• A "Let Them" elmélet alapján, ha megengeded a másiknak, hogy pontosan az legyen, aki (akár lusta, tiszteletlen vagy épp fejlődésre képtelen), akkor a kezedből elfogynak a kifogások. A kérdés már nem az lesz, hogy "Miért ilyen ő?", hanem az, hogy "Ha ő ilyen, én mit akarok tenni ebben a helyzetben? Maradok, vagy meghúzom a határaimat és lépek?"

Az egzisztenciális félelmek elkerülése - magány és elutasítás sémája

Miért ragaszkodunk olyan görcsösen a kontrollhoz, ha az ennyire lefáraszt és elakaszt minket? Azért, mert rettegünk attól, amit a kontroll elengedése után találunk.

Ha valóban "hagyom őket", kiderülhet az igazság. Kiderülhet, hogy a barátaim nélkülem is jól érzik magukat, vagy a partnerem valójában nem akar velem tartani a fejlődés útján. Ez a felismerés aktiválja a legmélyebb sémáinkat: az elhagyatottságtól, a magánytól és a "nem vagyok elég jó" érzésétől való félelmet.

• Miért tart ez elakadásban? Inkább benne maradunk a meddő vitákban, a megfelelési kényszerben vagy a belső rágódásban, mert a konfliktus – paradox módon – a kapcsolódás egy formája. A folyamatos dráma fenntartása (akár csak a saját fejünkben is) megóv minket attól, hogy szembenézzünk a fájdalmas valósággal.

• A "Let Them" elmélet alapján, ez a lépés igényli a legnagyobb belső érettséget és radikális elfogadást. Amikor megengeded a valóságnak, hogy kendőzetlenül megmutassa önmagát, végre tiszta képet kapsz. Lehet, hogy ez a kép elsőre fáj, de a valódi továbblépés és a belső szabadság csak az igazságból – és nem az illúziókból – indulhat ki.

A megérkezés művészete

A "Hagyd rájuk" elméletének alkalmazása nem azt jelenti, hogy érzéketlenné válunk, vagy feladjuk a határainkat. Épp ellenkezőleg! Ez a legmagasabb szintű öngondoskodás. Amikor elengedjük azt a belső kényszert, hogy mások forgatókönyvét írjuk vagy javítgassuk, akkor a kontroll illúziójának merev fala megreped. Ezek a repedések azonban nem a gyengeség jelei, hanem megmutatják, hol voltunk túl feszesek, és hol van szükségünk valódi, belső újraépítkezésre.

Ahogyan a művészetterápiás foglalkozásokkor, a kintsugi filozófia művészetében a törött cserépedényeket arannyal ragasztjuk össze, úgy tehetjük mi is értékesebbé és kerekebbé az életünket azáltal, hogy a csalódások és elengedések helyét belső erővel, önazonos döntésekkel vonjuk be.

Az elakadásból való kilépés ott kezdődik, amikor kimondod: "Let Them and Let Me..."

Hagyom, hogy olyanok legyenek, amilyenek és Megengedem magamnak, hogy azt válasszam, hogy végre elindulok a saját utamon