Mel Robbins: Let Them, vagyis a "Hagyd rájuk" elmélet

Mel Robbins egyszerűen őszinte és kendőzetlen stílusával a legbonyolultabb pszichológiai blokkokat is képes olyan egyszerű, mindennapi lépésekre lefordítani, amik azonnal kimozdítanak a holtpontról. Többek között tűpontosan fogalmazza az elakadás pszichológiai hátterét. A legfontosabb felismerés: ha elakadtál, az nem azt jelenti, hogy valami baj van veled, vagy lusta vagy. Azt jelenti, hogy valami többre vagy hivatott, de a belső rendszered egyelőre befékez.

Az elakadás 3 pszichológia csapdája, melyekbe szinte észrevétlenül esünk bele. Nézzük meg miért is könnyű ezekbe belesétálni, és hogyan tudjuk feloldani a bénultságot.

1. Nem állunk készen a változásra, vagyis amikor a várakozás valójában a helyzetből való kimenekülés

Ez annyira egyszerű, hogy szinte már fáj: a valóság az, hogy egyszerűen még nem állsz készen a változásra. Lehet, hogy vágysz rá, panaszkodsz a jelenlegi helyzeted miatt, és folyamatosan kérdéseket teszel fel magadnak ("Vajon képes lennék valami újra?", "Miért vagyok mindig ilyen fáradt?"). De a valóságban csak egy mentális mókuskerékben pörögsz. Akarod a változást, de még nem hoztál róla kőkemény döntést.

Miért nem állunk készen?

A könyv rámutat, hogy a leggyakoribb ok, amiért nem tudunk előrelépni, az, hogy a múltba kapaszkodunk. Folyamatosan a régi hibáinkat pörgetjük, és a saját megbánásunkkal büntetve szabotáljuk önmagunkat, mint pl: "Nem kellett volna így döntenem régen…", "Már rég lépnem kellett volna…"). Daniel Pink, a világ egyik legelismertebb viselkedéskutatója vezette az eddigi legnagyobb átfogó kutatást a megbánás pszichológiájáról. A kutatás egyértelműen bizonyítja: a megbánás biológiai és pszichológiai célja nem az, hogy büntessen, vagy maga alá temessen. A célja az, hogy tanítson. De csak akkor tudunk tanulni belőle, ha abbahagyjuk a múlt ismétlését, és felteszünk önmagunknak a kérdést: "Mit akar ez a fájdalom megmutatni nekem a jövőmre nézve?"

Hogy tudunk rajta változtatni?

El kell jutnod addig a pontig, amíg őszintén ki mered mondani: "Elég volt. Ahol most vagyok, az már nem oké számomra." Tudtad, hogy a "döntés" (decision) szó a latin caedere gyökérből származik, aminek a jelentése: levágni, elvágni? Amikor valódi döntést hozol, szó szerint elvágod magad a múltbeli rágódástól és a kifogásoktól.

Nem kell hozzá mesterterv és még csak azt se kell tudnod, hogy mi a következő lépés. Egyszerűen csak egy mély elhatározással ki kell mondanod egy mondatot: "Eldöntöttem, hogy a következő egy évben olyan munkát keresek, amit élvezek csinálni." Az önmagad felé elkötelezett döntés és a felelősségvállalás az, ami kikapcsolja a rágódást, és képessé tesz a rögzült mintán való változtatásra

Összegezve: Az 1. csapdában azért toporogsz egyhelyben, mert a múltbéli megbánásaid kötnek gúzsba, és még nem hoztál valódi, elkötelezett döntést a változásról. A kiút az, hogy meghúzol egy határt, és egyetlen határozott döntéssel elvágod magad a kifogásoktól.

A 2. A túlgondolás és túlbonyolítás

Ez akár évtizedekre is képes fogva tartani. Meghoztad ugyan a döntést, hogy változtatni akarsz, de aztán beleesel a "túlbonyolítás" csapdájába. Millió ötleted van, folyamatosan "kutatási fázisban" vagy, de soha nem lépsz a tettek mezejére. Ha valaki megkérdezné egy átlagos kedden, hogy pontosan mit teszel ma a célodért, nem tudnál mit mondani.

Mi a túlgondolás valódi oka?

1. A "tökéletes út" keresése: Hatalmas nyomást helyezel magadra, mert azt hiszed, meg kell találnod az egyetlen, tökéletes, stabil utat. Azt hiszed, a döntésed végleges lesz, ezért rettegsz a hibázástól.
2. A terv hiánya: Nem egyszerűsítetted le a célt egy olyan nevetségesen apró tervre, amit minden áldott nap meg tudnál csinálni. Ha nincs egy szuperegyszerű terved, az agyadnak nincs mire fókuszálnia, ezért lefagy, és inkább pörgeti a közösségi médiát.

Tervezd meg az életed

A Stanford Egyetemről. Dave Evans és Bill Burnett professzorok több mint két évtizede tanítják a Designing Your Life (Tervezd meg az életed) nevű kurzust, aminek ez a két legfontosabb felismerése

• "Nincs egyetlen tökéletes út. Egy jó életnek rengeteg lehetséges verziója létezik."
• Dave Evans professzor mondata, amit Mel szerint mindenkinek meg kéne jegyeznie: "Nincs olyan, hogy elsőre jól csinálni. Csak elindulás van." (There's no such thing as getting it right. Just getting it going).

Hogy tudunk rajta változtatni?

1. Prototipizálás (kísérletezés)

A Stanford professzorai ezt prototipizálásnak hívják. A lényeg: engedd el, hogy, hogy minden döntésed végleges. Tekints a lépéseidre apró kísérletekként. Ne rágódj hetekig, hanem teszteld az ötletet: iratkozz be egy próbaórára, önkénteskedj egy napot, kérj egy kávézást valakitől a szakmában. "A tisztánlátást a próbálkozások építik fel, az önbizalmat pedig a cselekvés."

2. A "Hot 15" – Egyszerűsítsd le napi 15 percre

A túlbonyolítás ellenszere az extrém leegyszerűsítés. Olyan tervet kell készítened, amire minden nap maximum 15 percet (vagy egy 15 perces idősávban elvégezhető blokkot) szánsz. Ha például munkát keresel, a terv ne az legyen, hogy "megtalálom álmaim állását", hanem az, hogy minden nap írok 5 embernek. Ez az egyszerű struktúra adja meg a stabilitást, amire az agyadnak szüksége van ahhoz, hogy ne essen pánikba a végtelen lehetőségektől.

Összegezve: A 2. csapdában azért rekedsz meg, mert túl nagyban gondolkodsz és félsz a hibázástól. A kiút az, hogy elengeded a tökéletesség mítoszát, és elkezdesz apró, napi 15 perces kísérleteket végrehajtani

A 3. A hezitálás

Ez a csapda az, amikor már készen állsz a változásra, meghoztad a döntést, megvan a leegyszerűsített, napi 15 perces terved is (pontosan tudod, hogy fel kellene hívnod 5 embert, el kellene menned sétálni, vagy le kellene ülnöd írni) – de mégsem teszed meg. Lefagysz, és meg tudod magyarázni, hogy ma miért nem jó a nap, miért fúj a szél, vagy miért érzed magad furcsán.

Mi a hezitálás valódi oka?

A legfontosabb igazság, azért hezitálsz, mert arra vársz, hogy végre készen állj, vagy hogy motivált legyél. Szó szerint ezt mondja: "Nincs tökéletes nap. Senki sem jön el megmenteni. Sosem fogod magad késznek érezni. A motiváció egy nagy rakás szemét (motivation is garbage), és életed végéig elakadva maradsz, amíg el nem kezdesz cselekedni."

Hogy tudunk rajta változtatni?

A hezitálás csapdájából egyetlen kiút létezik: "Fogd be a szád, kapcsold ki az agyad, és mozgasd a lábad." (Shut your mouth, turn off your brain, and move your feet). Ezt a következő konkrét technikákkal támasztja alá:

1. Használd az 5 másodperces szabályt: Amikor érzed, hogy jön a kifogás és a hezitálás, ne engedd, hogy az agyad túlgondolja. Számolj vissza: 5-4-3-2-1, és fizikailag mozdulj meg.

2. Tervezd meg a cselekvést: A kutatások szerint sokkal könnyebb cselekedni, ha egy konkrét időponthoz vagy egy már meglévő szokáshoz kötöd a feladatot. Mel példái: "Miután befejeztem az esti mosogatást, elmegyek 15 percet sétálni", vagy "Reggel 8-kor a kávémmal leülök 15 percet írni". A napszak vagy a korábbi cselekvés lesz a "ravasz", ami beindítja a cselekvést.

3. Sajátítsd el a "megjelenés művészetét" (Master the art of showing up): Mel itt hozza be James Clear (Atomic Habits) történetét a férfiról, aki egy hónapon át minden nap elvezetett a konditeremig, besétált az ajtón, majd sarkon fordult és hazament. Nem edzett egy percet sem, csak elsajátította a megjelenés szokását. Amikor elkezdesz valamit, az első és legfontosabb dolgod nem az, hogy tökéletesen csináld, hanem hogy jelenj meg minden áldott nap, 15 percre. Ha minden reggel tornázni akarsz munka előtt: készítsd elő a kávéfőzőt előző este, terítsd ki a jógamatracot – tedd a lehető legkönnyebbé a kezdést.

4. Változtasd meg az identitásod: Mel (szintén James Clearre hivatkozva) elmondja: a változás sosem az eredményről szól, hanem az identitásról. Ha könyvet akarsz írni, a cél nem az, hogy megírd a könyvet, hanem hogy íróvá válj. Ha leülsz minden nap 15 percet írni (akkor is, ha sosem fejezed be a könyvet), azzal bizonyítod magadnak, hogy író vagy. "Minden alkalommal, amikor kilépsz az ajtón és elmégy sétálni, leadasz egy szavazatot arra a jövőbeli emberre, akivé válni akarsz." Amikor viszont hezitálsz és a kanapén maradsz, az elakadt, régi énedre szavazol.

Összegezve, Mel Robbin: Let them c. a könyvében kijelenti, hogy a motivációra várás illúzió. A napi 15 perces tudatos cselekvés az egyetlen eszköz, ami legyőzi a hezitálást és átírja az identitásodat

Így kezdj neki még ma

Amikor elakadva érezzük magunkat, a testünk egy lefagyott, passzív állapotban van. A legkisebb, legapróbb fizikai cselekvés is azt jelzi az idegrendszernek, hogy visszavettük az irányítást, és ismét biztonságban vagyunk.

Ezért arra kérlek, hogy még ma tedd meg ezt a két lépést:

1. Azonosítsd azt, ami fenntartja az elakadást: a fenti három közül (Döntésképtelenség, Túlgondolás, Hezitálás) melyik az, ami most a leginkább fogva tart?
2. Tudatosan cselekedj és tedd meg az első 15 percet önmagadért: Ne holnap. Ne majd hétfőn. Ma válassz ki egyetlen, 15 perces cselekvést, ami bizonyítja magadnak, hogy elindultál. Lehet ez egy nehéz e-mail megírása, egy őszinte naplóbejegyzés vagy egy 15 perces tudatos légzés és átmozgatás is

A tisztánlátás nem a cselekvés előtt érkezik meg, hanem a tudatos cselekvés mellékterméke